JESZ	2006. november 30.
OLVASÓPRÓBA	A Pécsi Tudományegyetem színházi műhelyének hírlevele
JESZ 10	TARTALOM:
A Janus Egyetemi Színház ebben az évben ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. A jubileumi évben tíz előadást próbál műsoron tartani a JESZ. A korábbi bemutatók mellé (Én, Kassák Lajos, Brecht, versek, dalok, „ez a mi munkánk – J.A.V.M.”, Tartuffe, A nagy Romulus, Albérleti színjáték) az évadban négy új előadás csatlakozik. Tavasszal kerül színre az Albérleti színjáték folytatása Hétvége címmel, és a Majakovszkíj-misztérum című avantgard játék. Ősszel két, az egyetemi színpadokon a korábbi évtizedekben legendássá vált produkciót mutatott be a JESZ (Arisztophanész madarai, Pisti a vérzivatarban), felmutatva ezzel azt a hagyományt, szellemiséget, amelynek folytatója kíván lenni. A jubileumot más formában is ünnepli a színház. A JESZ címmel könyv készült a színházi műhely tíz évéről. A kötetből a bevezető írás rövidített változatát idézzük. Nánay István A folytonosság tanújaként Szerencsésnek mondhatom magam, mert aktív részese, majd hű dokumentátora lehettem az egyetemi színjátszás nagy korszakának. Annak a bő egy évtizednek, amelyben a hivatásos színház ellenpontját, alternatíváját az amatőr színházak jelentették. A hatvanas évek közepétől ugyanis mintegy tucatnyi együttes munkássága nyomán beszélhetünk a kanonizált pszichológiai realista színházi nyelv és gondolkodás megújításáról. A más utakat, kifejezési módokat kereső színházi csoportok között kiemelkedő szerepet játszottak az egyetemiek, mindenekelőtt a Szegedi Egyetemi Színpad és az Universitas Együttes. Ahhoz azonban, hogy két-három alkotó közösség élre jusson, szilárd hátországra is szükség van, s abban az időszakban – amikor szinte minden felsőoktatási intézményben több-kevesebb rendszerességgel működött színjátszó csoport – az egyetemi színjátszás biztos szellemi és közönségbázist képezett. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a más-más városban rendezett egyetemi színjátszó fesztiválok fantasztikus érdeklődés mellett, felfokozott légkörben zajlottak. Természetesen az esetenként látható tizenöt-húsz bemutató közül nem mindegyik volt újszerű és gondolatilag kiérlelt remekmű, de minden résztvevő csoport törekvéseiben érződött az a szellemiség, amelyet leegyszerűsítve a másként látás és láttatás szándékaként fogalmazhatunk meg. A kiemelkedő, sorozatban díjazott együttesek között nem volt pécsi, de ez a város egyvalamiben már akkor is különös helyet foglalt el: itt nem egy csoport működött, hanem sok, hiszen minden egyetemen, sőt, csaknem minden karon létezett színjátszó közösség. A „nagy évtized” után annak is tanúja voltam, ahogy az egyetemi színjátszás – miként az amatőrizmus általában – fokozatosan elvesztette fontosságát. Az amatőr színház egyre kevésbé jelentette a közösségi véleménykimondás egyik legfontosabb fórumát és lehetőségét. Ebben külső (politikai és gazdasági) szempontok és történések éppúgy szerepet játszottak, mint az egyetemista korosztály egzisztenciális, érdeklődésbeli orientációjának megváltozása. Azok, akik korábban az amatőrszínházak vezető alkotói voltak, önként vagy kényszerűen felhagytak a színházcsinálással, illetve a hivatásos művészvilágba integrálódtak. Évek-évtizedek során az amatőr színjátszás egyértelműen a kisiskolások és diákok korosztályára korlátozódott. Pécsett azonban sajátos módon és átalakult formában továbbélt az amatőr, illetve egyetemi színjátszásban érlelődött szellemiség. Mindenekelőtt Bagossy László és Vincze János más-más körülmények között, eltérő kitörési irányokat keresve folytatta a hatvanas-hetvenes évek fordulóján kibontakozott és megalapozott társulatépítő és színházkészítő munkáját. Hogy miként, milyen buktatókkal, sikerekkel és eredményekkel, az ma már a színháztörténet részét képezi. A jelenkori magyar színházművészet számos alkotója került ki ebből az évtizedeken át folyamatosan létező és prosperáló pécsi amatőr, egyetemi és a belőlük kinőtt alternatív színházi körből. (…) Fél évszázada lehetetlen volt, hogy a professzionális szinten teljesítő egyetemi együttesek kitörjenek az amatőr státusból, így törvényszerűen estek szét a legjobbak is. Ma a Janus Egyetemi Színház egyike azon alternatív színházaknak, amelyek anyagilag és eszmeileg függetlenek, szerves részét képezik a magyar színházi életnek, sőt, tágabb értelemben a színházi struktúrának is. Az alternativitás persze igen komplex és nehezen definiálható fogalom, egyesek igyekeznek csupán a finanszírozás módjára, illetve e rétegművészetnek a színházi struktúra egészén belüli, elkülönített helyére szűkíteni a kérdést, mások – mint jómagam – a színházcsinálás lényegére vonatkoztatják a kifejezést. Az alternativitásban – lényegét tekintve – mindig van valami amatőrség. Abban az értelemben, ahogy a színháztörténet nagy fordulatai rendre „ama-tőr” megmozdulásokhoz kötődtek. (…) Az alternativitás tehát egylényegű az innovációval, a kísérlettel, a másként gondolkodás kifejeződésével. Ebben az értelemben az alter-nativitásnak fokozottan kellene megjelennie az egyetemi színházak tevékenységében, hiszen kiktől várhatnánk el jogosabban a szellemi-művészi megújulást, mint azoktól, akik a jövő értelmiségijei között élnek, játszanak, rájuk hatnak, az ő érzéseiket, szellemi orientációjukat tapogatják le, és transzponálják művészetükbe. Hol közelebbről, hol messzebbről figyelve a Janus Egyetemi Színház munkásságát, nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy tíz éves fennállása alatt mindig ebben a szellemben igyekezett dolgozni. Természetesen nem minden általam látott produkció volt művészileg egyformán magas színvonalú, de mindegyikből kiérződött az az alkotói szándék, amelyet mint az alternativitás lényegét próbáltam megfogalmazni. Sok viszontagság után végre önálló stúdiószínháza van a társulatnak, amelynek előadásai integráns részét képezik Pécs országosan egyedülálló, sokszínű színházi kínálatának. A legtöbb stabil alternatív társulat stílusát, művészi arculatát egy erős vezető személyiség ízlése, munkássága határozza meg. A Janus egyik sajátossága, hogy náluk mindig több, egymástól eltérő rendezői alkatú, koncepciójú alkotó kap lehetőséget, ettől a jelentős repertoárral rendelkező színház művészi arculata igen változatos, sokszínű. (…) Természetesen a különböző rendezőkkel való munka a társulat nyitottságát és kreativitását feltételezi, illetve eredményezi. Ebből az egymásra hangoltságból, a kollektív alkotás elemeit is magába foglaló munkamódszerből fakadhat az együttesre jellemzős játékstílus, amelyben jó értelemben ötvöződik a profesz-szionalitás és az „amatőr-létből” fakadó spontaneitás. Ezekben az előadásokban összeérik a hivatásos színészek és az egyetemisták játékmódja, de az ellentettje is igaz: az innen hivatásos színházi közegbe átlépők szakmailag felvértezve, ugyanakkor nyitottabban képesek teljesíteni ottani feladataikat is. A Janus Egyetemi Színház igazi műhely, amelyben a résztvevők a közös munka során szakmailag, emberileg kiteljesedhetnek. S ebből a szempontból mindegy, hogy közülük ki az, aki hivatásának választja a színházat, s ki „csak” élete egy meghatározó szakaszának tekinti a társulatban eltöltött éveket. Ha a pécsi Janus Egyetemi Színház előadásait nézem, egyszerre látom a jelenkori alternatív színházi törekvések megvalósulási kísérleteit meg az „aranykori” színházi csapatok ma már színháztörténeti jelentőségű előadásainak hatását és eredményét. Számomra ez a színház egyike azon keveseknek, amelyek hidat képeznek múlt és jelen között. Tudjuk, ez a kapocs szinte megfoghatatlan, mégis létezik. Enélkül nem lenne folytonosság, nem lenne színháztörténelem. Tehát abban is szerencsésnek mondhatom magam, hogy mint tanú lehettem, s remélem, még lehetek részese e különös művészi folytonosságnak.	JESZ 10 Jegyzet Nekem mondanivalóm.. Magyar komédiák Ja, értem! Tiszta szívből... Stúdió-találkozó Az idei évad első... Összeállhat a kép A kenyérszelő...
	HÍREK:
	1956 A PTE ünnepi programjában szerepelt az Arisztophanész madarai és a Pisti a vérzivatarban című előadás, mellyel a forradalom ötvenedik évfordulóját ünnepeltük. Lörrach A Janus Egyetemi Színház társulata részt vett a németországi Lörrach nemzetközi színjátszó fesztiválján. A Pisti a vérzivatarban című darabot német és magyar nyelven adtuk elő októberben Ferrum A harminc éves Ferrum Színházi Társulás meghívására a JESZ Szombathelyen vendégszerepelt november végén a Pisti a vérzivatarban című előadással. Jubileumi ünnepség December 16-án délután 4 órakor a PTE BTK TTK konferenciatermében könyvbemutatóra, fotókiállítás megnyitására, filmvetítésre, díjak, elismerések átadására, fogadásra kerül sor. A JESZ tízéves jubileumát ünnepli