|
Misztérium
Mindenki szereti újra és újra feleleveníteni az élményeit.
Az ember olykor összeül a barátaival, elbeszélget az életéről, felidézi az
emlékeit, szárnyalni hagyja a képzeletét. Esszenciává sűrűsödött érzelmek
fiolájába szippantunk bele, a lélek bokrai finoman megrezegnek, talán a hát
is lúdbőrzik kicsit. Valami ilyesféle lehet a jó színház is.
A Majakovszkij-előadás tervéről először a sellyei,
nyári táborban hallottam. András hozott egy különös szöveget a Buffó
misztériumból, rágódtunk rajta, aztán a ötlet fél évre talonba került az
aktuális munkák miatt. Februárban, a budapesti turnénk után végre összegyűlt
a társulat az olvasópróbára. Azonnal látszott, hogy a szöveg jó, egyszerre
hétköznapi és költői, a forrongó érzelmeket letisztult módon, egyszerűen fogalmazza
meg. Mégis márciusban aligha volt nálam szomorúbb színész a városban, sehogy
sem tudtam megbékélni a szerepemmel. Másokon sem láttam osztatlan
lelkesedést, mintha a társulat egy része kicsit óvatosan, fenntartásokkal
közelített volna a darabhoz.
 Mivel ez a produkció biztosított lehetőséget a legfiatalabb
jeszes generációnak a színpadra lépéshez, rekord nagyságú csapat kezdett neki
a munkának, és ez rekord mennyiségű problémával is járt. A feszültségeket
persze igyekeztünk enyhíteni, ahogy tudtuk, a kocsmázások során legalább a
generációk is összemelegedtek, egyedül András ősz hajszálaiért nem kárpótol
senki. Bár a lányok szerint neki jól áll. Aztán a kezdeti merevség lassan
feloldódott, mindenki megtalálta a helyét, hangját, összeállni látszott az
előadás. Az én ellenérzéseim is átalakultak, kezdtem lelkesedni.
Hosszú, szép, izzadságos, fájdalmas és tanulságos
márciusunk és áprilisunk volt. Napközben dolgoztam, este próbáltam, éjjel és
az üres időkben szakdolgozatot írtam, azt hiszem, a többiek sem voltak jobban
elkényeztetve. Nem hiszem, hogy bárki altatót szedett volna ebben az időben.
Olyan volt a színházi munka, mint egy táborozás valahol messze, a civil
életem sokszor olyannak tűnt, mintha csak álmodnám, a színházban jártam
ébren.
Vedd húsz színész és egy rendező szívét, daráld össze,
és kész a misztérium. Persze kell még egy adag precíz műszakos munka, egy
rész világítás, és fűszerezd gazdagon Viszockij és Rozs zenékkel. János pedig
szívesen segít, ha kéred.
Jön a nyári szünet, megpihenünk, mert aki dolgozik,
annak ehhez joga van. De vízparton vagy kocsmákban, sörrel, borral a
kezünkben szívesen emlékezünk az elmúlt évadra, pististől, jubileumostúl,
majakovszkijostúl. Mert igen, csináltunk valamit, amitől megremeg a lélek. És
szeptemberben folytatjuk tovább.
BT
|
Elektra
Mozgó
színház
Két szék
egy pad
Mindent
megtanulni
Gyergyói képeslapok
Egyetemisták
írták
A nevetéstől
a megrendülésig
|
