JESZ

2007.október 5.

OLVASÓPRÓBA

A Pécsi Tudományegyetem színházi műhelyének hírlevele

Gyergyói képeslapok

„Székelyudvarhelyen volt az első előadás. Az egész társulat izgatott volt, nem tudtuk, hogy fognak minket fogadni, de szerencsére teltházzal játszottunk. Minél többször megy egy előadás, mi magunk is egyre többet ismerünk meg a darabból, egyre érettebb lesz a játékunk. Úgyhogy én nagyon meg vagyok elégedve mind a két előadással, talán a székelyudvarhelyi – a kisebb térnek köszönhetően – intenzívebb volt, de itt, Gyergyóban is nagy tapsot kaptunk.”

Keczán Pál, JESZ

 „Eddig egyikünk sem feltételezte magáról, hogy ezekre a mozdulatokra, kontakt táncelemekre képes. Megéreztük egymást, létrejött a folyamatos kontakt, amiről ez a mozgás szól. Jobban bízunk egymásban.”

Szomora Lívia, JESZ

 „Magyarországon és Erdélyben jövőre 60 új diplomás színész - ahány tehetség nincs egy évben - fog végezni. Azt látom, hogy határon túl - főleg itt, Gyergyóban - sokkal egészségesebb szemlélettel állnak a színjátszáshoz. Nem  misztifikálják túl a színészetet úgy, mint Magyarországon. Ők is érzik, hogy a szakmának hatalmas bizonytalanságai vannak, de mégis sokkal kevésbé árulják el magukat, mint színészek. Magyarországon foggal-körömmel ragaszkodik mindenki az állásához, pedig játszani csak addig érdemes, amíg az embernek dolga van a színpadon, tud adni valamit. Ha ez tényleg így van, akkor – nagyon nehéz döntés, de - tudni kell abbahagyni is.

Ez a kontakt mozgástréning nem azért volt fontos, mert mi kontakt táncosok leszünk. Én most össze is töröm a szíveket, és kijelentem, nem leszek kontakt táncos. Nem kontakt színházat kell nekünk csinálni, hanem bele kell szőni ezeket a mozdulatokat, ezt a tartást a játékunkba. Ad egyfajta önbizalmat. Most derült ki számomra igazán, hogy ha egy balettelőadásban a férfi magasra ugrik föl, az csak eszköz, mint ahogy van egy beszédtechnikád. Amibe sosem gondoltam még bele, hogy a mozgással nem lehet hazudni. A szöveggel, technikával lehet, ahogy azt mifelénk sokan megteszik, de a tánccal nem.”

Juhász Mátyás, JESZ

„Mindketten diákszínjátszók voltunk a középiskolában. 1994-ben történt egy törés a Figuránál, amit követően a mi Maszk nevű színjátszó csoportunkat fölkarolta a Figura. Én 1997-ben kerültem be, Bogi 1998-ban a kolozsvári főiskolára, ahonnan kikerülve visszajöttünk a Figurába.

Ezt a kontaktmozgást Uray Pétertől tanultuk, akivel 2003-ban készítettünk egy előadást A malom címmel. Összesen 6 hét alatt készült el, ebből 2 hetet szántunk arra, hogy technikailag elsajátítsuk a mozgást. Népzenei, néptánc motívumokkal ötvöztük a kontakt mozgást. Rá pár évre készült még egy kontakt előadás, a Szaggató. Közben én részt vettem egy nemzetközi kontakt kurzuson Budapesten, amelyet szintén Uray Péter szervezett. De még nem tanítottuk soha. Ez a csapat az első, de reméljük, nem az utolsó.

Itt Gyergyóban is van egy réteg, akit érdekel a mozgásszínház, s eljön, megnézi. De mindkét előadás stúdióba készült. Nyilván mindenféle előadástípusnak kialakul a saját nézőközönsége. 

Nagyon jó társaság a JESZ, fogékonyak, lelkesek. Ha belegondolok, hogy kedden reggel hogy találkoztunk, nem tudtak semmit a kontakt táncokról, s hogy most hogy válunk el, bizony tudnak valamit. Nyilván nem lesznek táncosok, de remélem, gazdagodtak ezzel. Mert a jó tanítvány, holtig tanul. S ez volt az első lépés.”

Barabás Árpád, Tamás Boglár,

Figura

„Meglepő volt, hogy pár nap alatt mennyi mindent meg tudtunk tanulni a táncokból. Főleg a fiúkon látszik egyfajta merevség a színpadon, ezen nagyon sokat javított a tréning. Már a székelyudvarhelyi előadáson is érezhető volt, hogy lendületet kaptunk az aktív mozgásnak köszönhetően. Nekem új tapasztalat, hogy nem mindegy, az ember csak elsétálgat egy jelenetben, vagy van tartása és lendülete is annak a sétának. Azon is múlik az előadás jó ritmusa, hogy az emberek hogyan mozognak a színpadon.”

László Virág, JESZ