Rozs András írása az előadásról itt.

A színművet, a legenda szerint, az ifjú Brecht négy nap alatt, fogadásból vetette papírra. Ennek szellemében egy fiatal ember gondolatfolyamaként tekintett rá egész életében, melyet haláláig tökéletesített. Így tekintek én is a történetre, mely sok megválaszolhatatlant tartalmaz rólunk emberekről.

Mert mit jelent Baalnak lenni? A szó azt jelenti: úr, tulajdonos, birtokos. Baalnak lenni azt jelenti: mindent megragadni, mindennek belenézni a belsejébe, majd elhajítani, ha már nincs benne több kiélvezni való. Baalnak lenni azt is jelenti, hogy ha már mindent, várost és mezőt, férfit és nőt, szerelmet és gyilkosságot magamba emésztettem, nem marad más, mint önmagam felzabálása. Baal, az állandóságra és öröklődésre képtelen örök élet, amely magában rejti a halál akarását.

A darab egy tehetséges ember ámokfutását mutatja be, és keresztmetszetet ad az egyetemes emberi gyarlóságról, szeretetéhségről, a folyamatos vágyakozásról, mely nyughatatlanná tesz mindannyiunkat.

Mert mi lenne, ha nem a vágyaink hajtanának bennünket?

„Semmi. Olyan, mint a remegő levegő nyári estén. Nap. De nem remeg. Semmi sem remeg. Semmi sem. Semmi. Egyszerűen nincs.
Szél fúj. Már nem fázunk. Eső hull. Már nem ázunk. Vicc van. Nevetés nincs. Megrohadunk... nem kell várni.
Itt nem marad teljesítetlen kívánság. Itt egyáltalán nem marad kívánság. Itt leszokunk mindenről. A kívánságról is. Így lesz az ember szabad.
És mi lesz a végén?
Semmi. Semmi sem. Nem lesz vége.”

Örömöcskék, vétkecskék

pajzán és szerelmes népi történetek

Kóka Rozália, Nagy Olga és Balázs Lívia gyűjtéseiből

tanulmány előadás

Előadásunk a Janus Egyetemi Színház legújabb nemzedékét szólaltatja meg. Ehhez Kóka Rozália, Nagy Olga és Balázs Lívia népi történeteit hívjuk segítségül. A hol szomorú, hol víg tréfák és mesék, a hol balladai, hol szókimondó vaskos történetek középpontjába (mi más?) a férfi – nő kapcsolat, a szerelem kerül, mert bármilyen fájdalmat, szomorúságot okozunk is egymásnak,a legmélyebb gyönyörűséget, igazi menedéket mégiscsak egymásban lelünk. Ezt ismerjük fel 18-20 évesen, és kötünk örök szövetséget az életigenlő szerelemmel. Ezt a gondolatot igyekszünk a székely, a rábaközi, a bukovinai, a csángó mesék felhasználásával színpadi formába önteni, hogy megmutathassuk magunkat.

Ajánlóul pedig idézzük hol szívszorító, hol kacagtató pajzán, szerelmes történeteink darabbéli zárómondatait: „Higyjék meg, ezen a világon a legnagyobb dolog a szerelem! Ha nincsen társad vagy szeretetlen társval kell élj, olyan, mintha örökké homályban vónál. Ha van, kit szeress, s tégedet es szeretnek, magad virág vagy, s örökké süt reád a Nap.”

játsszák: Faa Eszter, Rajner Dániel, Urbán Richárd, Glázer Bálint, Popa Máté, Mekis Flóra, Kling Johanna, Mészáros Dávid, Hetesi Júlia, Görbe Dániel, Mach Cseperke, Fröhlich Kristóf, Somogyi Bianka, Kopa Marcell, Tóth Benedek Ernő

zene: Kopeczky Péter
mozgás: Hágen Zsuzsa
látvány: Herczig Zsófia
rendező: Mikuli János

DEUTSCHE BÜHNE UNGARN / MAGYARORSZÁGI NÉMET SZÍNHÁZ

Berlin

Besetzung / Szereposztás:
Ildikó Frank
Melissa Hermann
Kata Lotz
Tamás Boglári
Raul Ionescu
Károly Sili
und die DBU Band:
Tamás Lozsányi
Viktor Antal
Krisztián Kovács
Zoltán Máté Regie / rendező: Clemens Bechtel
Bühne, Kostüme / színpad, jelmez – Isabelle Kaiser
Musikalische Einstudierung / korrepetítor – Tamás Lozsányi

„Berlin“ című darabunk egymástól nagyon különböző típusú emberekről mesél, akik egy éjjelen teljesen véletlenül egy kis berlin- steglitzi panzióban találkoznak. Például a fiatalember, aki valahonnan Kelet-Európából érkezett és itt dolgozik a szünetekben. Vagy a két idősebb hölgy, akik már évek óta itt töltik szabadságukat annak ellenére, hogy sohasem tetszett nekik Berlin. Aztán a rockbanda tagjai, akik másnap koncertet adnak a fővárosban és akik éppen most vesztették el szintetizátorosukat. Mindegyikőjüket különböző vágyak, tapasztalatok, történetetek és csalódások kötnek Berlinhez. És erről beszélnek is.

De az előadás középpontjában az Element of Crime zenéje áll. Néha poetikus, néha melankolikus, néha rockos, néha lassú, néha szomorú, vagy megnevettető, de ezek a számok alkotják az előadás szívét és adják meg ritmusát.

A hat éneklő színész a DBU zenekarától kísérve olyan zenei hangulatot varázsol, mely hűen idézi e vibráló várost.