A színművet, a legenda szerint, az ifjú Brecht négy nap alatt, fogadásból vetette papírra. Ennek szellemében egy fiatal ember gondolatfolyamaként tekintett rá egész életében, melyet haláláig tökéletesített. Így tekintek én is a történetre, mely sok megválaszolhatatlant tartalmaz rólunk emberekről.

Mert mit jelent Baalnak lenni? A szó azt jelenti: úr, tulajdonos, birtokos. Baalnak lenni azt jelenti: mindent megragadni, mindennek belenézni a belsejébe, majd elhajítani, ha már nincs benne több kiélvezni való. Baalnak lenni azt is jelenti, hogy ha már mindent, várost és mezőt, férfit és nőt, szerelmet és gyilkosságot magamba emésztettem, nem marad más, mint önmagam felzabálása. Baal, az állandóságra és öröklődésre képtelen örök élet, amely magában rejti a halál akarását.

A darab egy tehetséges ember ámokfutását mutatja be, és keresztmetszetet ad az egyetemes emberi gyarlóságról, szeretetéhségről, a folyamatos vágyakozásról, mely nyughatatlanná tesz mindannyiunkat.

Mert mi lenne, ha nem a vágyaink hajtanának bennünket?

„Semmi. Olyan, mint a remegő levegő nyári estén. Nap. De nem remeg. Semmi sem remeg. Semmi sem. Semmi. Egyszerűen nincs.
Szél fúj. Már nem fázunk. Eső hull. Már nem ázunk. Vicc van. Nevetés nincs. Megrohadunk... nem kell várni.
Itt nem marad teljesítetlen kívánság. Itt egyáltalán nem marad kívánság. Itt leszokunk mindenről. A kívánságról is. Így lesz az ember szabad.
És mi lesz a végén?
Semmi. Semmi sem. Nem lesz vége.”

Örömöcskék, vétkecskék

pajzán és szerelmes népi történetek

Kóka Rozália, Nagy Olga és Balázs Lívia gyűjtéseiből

tanulmány előadás

Előadásunk a Janus Egyetemi Színház legújabb nemzedékét szólaltatja meg. Ehhez Kóka Rozália, Nagy Olga és Balázs Lívia népi történeteit hívjuk segítségül. A hol szomorú, hol víg tréfák és mesék, a hol balladai, hol szókimondó vaskos történetek középpontjába (mi más?) a férfi – nő kapcsolat, a szerelem kerül, mert bármilyen fájdalmat, szomorúságot okozunk is egymásnak,a legmélyebb gyönyörűséget, igazi menedéket mégiscsak egymásban lelünk. Ezt ismerjük fel 18-20 évesen, és kötünk örök szövetséget az életigenlő szerelemmel. Ezt a gondolatot igyekszünk a székely, a rábaközi, a bukovinai, a csángó mesék felhasználásával színpadi formába önteni, hogy megmutathassuk magunkat.

Ajánlóul pedig idézzük hol szívszorító, hol kacagtató pajzán, szerelmes történeteink darabbéli zárómondatait: „Higyjék meg, ezen a világon a legnagyobb dolog a szerelem! Ha nincsen társad vagy szeretetlen társval kell élj, olyan, mintha örökké homályban vónál. Ha van, kit szeress, s tégedet es szeretnek, magad virág vagy, s örökké süt reád a Nap.”

Molière
A mizantróp – „tragédia”
„Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt, nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín.” / Catullus /

szereplők:

Alceste, jó író, szerelmes Célim                                       Zakariás Máté
Philinte, Alceste barátja, szerelmes Éliantba             Kuti Gergely / Kecskés Alexis
Oronte, rossz író, szerelmes Célimenbe                            Inhof László / Szabó Márk
Célimene, „víg özvegy”, nem tudni kibe szerelmes              Hollósi Orsolya
Éliante, Célimene barátnője, szerelmes Alcesteba           László Virág / Mekis Flóra
Arsioné, Célimene „barátnője”, szerelmes Alcesteba          Pásztó Renáta
Acaste, korunk hőse, szerelmes Célimenbe                        Horváth Marin
Clitandre, jóképű úrigyerek, szerelmes Célimenbe             Ágoston Gáspár
A becsületbíróság jószándékú tisztje                                   Szabó Márk József/ Inhof László
Baszk, Célimene inasa, titkolózó alak                                  Tál Achilles

jelmez: Hercig Zsófia
fotók: Farkas B. Szabina
asszisztens: Rab Alexandra
office partner: Árvay Dorottya
műszaki vezetés:Tolnay Donát
rendező:Tóth András Ernő

Bemutató előadások: 2016 április 26-án és 27-én este 8-kor
Az előadás az NKA támogatásával jött létre.
Jegyrendelés és információ: jesz@pte.hu