Előre is bocsánat, hisz egy kritikustól vitriolos; szőrszálhasogató aprólékossággal megírt elemzést várnának el. S a kritikus csak a legritkább esetben engedheti meg magának a kritikátlan dicsérgetés luxusát. Ilyen kivételes lehetőséggel szolgált a Janus Egyetemi Színház április 29-i Yvonne, a burgundi hercegnő című előadása.
Witold Gombrowicz darabját adták elő szinte vágatlanul, csaknem háromórás terjedelemben. S mégsem tűnt hosszúnak ez az idő, hisz annyit változott a szín, annyit a nézőben felkavarodó érzelmek; hogy nem unatkozhattunk egy percre sem. Féktelen nevetés, szánalom, undor, döbbenet váltogatták egymást, s mindezeket a színészi játék úgy váltotta ki, ahogy csak a legjobb előadásokban képes rá. Látványos, sokszereplős színmű ez, amelyben mindenkinek, még a közönségnek is jól kell teljesítenie, hogy a darab valóban életre keljen. A JESZ színészei véghezvitték ezt a feladatot.
Yvonne alakját nehéz lehet hitelesen megformálni, annyira ambivalens, kiismerhetetlen. Nagy Lilian mindvégig megőrizte ezt a titokzatosságot, de hihetővé tette azt a viszolygást is, amelyet alakja a többi szereplőben ébreszt. Valami olyasmit testesít meg, amire mindannyian rábukkanhatnánk lényünk legmélyén és megrettenhetnénk tőle, de mi nem vagyunk rákényszerítve. Viszont a színmű szereplői előtt életre kel, megjelenik, hús-vér lénye által féktelen érzelmek születnek, melyek mind egy pusztító vágyban egyesülnek végül.
Mindezek a mélységek a komikum olyan felszínességébe csomagolva jelennek meg, amely rengeteg nevetésre adhat alkalmat, pláne ha jó zenékkel, ritka jó jelmezekkel, díszletekkel egészülnek ki. A főbb szerepekben látható színészek mind nehéz feladatot kapnak a szerzőtől: légy nagyon hiteles, vagy teljesen bagatell leszel és megbuksz. Ez a veszély nem fenyegetett ezen az estén, Ignác valóban királyi volt, robbanékony és kisszerű, ahogy a legtöbb hozzá hasonló férj és uralkodó. Kamarása sumák és elegáns volt egyszerre, amilyen csak a legjobb kamarás lehet. A herceg hercegi módon élte az életét, menekült a felelősség alól. Nem érdemes az egész udvartartást felsorolni; legyen elég annyi - habár nem valódi profi színészek - és ennek vannak nyomai, mégis mind olyannyira hitelesek voltak, hogy életre keltették ezt a csak látszólag könnyed darabot, valódi éhvényt szereztek a nézőnek látvánnyal, zenével és elsősorban színészettel.
H.A.