Ideális egyetemi színjátszás

JESZ – Übütragédia - Alfred Jarry nyomán rendezte Katona Imre

A pécsi Janus Egyetemi Színpad repertoárja megalakulás óta igen széles skálán mozog, az abszurd színház valami miatt mégis kuriózum. Pedig Katona Imre legújabb rendezéséből az világlik ki, hogy az abszurdnak az egyetemi színjátszás az egyik legmegfelelőbb közege.

Alfred Jarry az 1920-as, 30-as évek szürrealista színházi hagyományának előfutára. Az Übütragédia Jarry több színpadi műve nyomán összeállított előadás: időnként egészen lírai, máskor vaskos. Humora sötét, és mindenekelőtt intellektuális, mégis közérthetően, direkten, nyílt iróniával szólítja meg a közönséget. Elsöprő hatása alapján, a JESz jelenlegi műsorát képező előadások közül az Übütragédia áll a legközelebb az ideális egyetemi színjátszás képzetéhez. Ez egyrészt nyilván az abszurd műfaji sajátságaiból következik, másrészt abból, ahogy a rendező színpadra alkalmazza a darabot.

Az egyetemi színjátszásra általában nagy különbségek jellemzőek, ami a színészi kvalitásokat illeti. Katona rendezésének köszönhető, hogy az Übütragédiában a színészi alakítások színvonala közti különbség elenyésző. Színpadi jelenléttől függetlenül minden egyes szereplőnek van legalább egy ragyogó pillanata, amikor a közönség rá figyel, és csak rajta nevet, szívből. Übü papától, Ciriburi töstéren át a 2. szomszédasszonyig. És ez egyértelműen a rendező érdeme. Katona egyik fő erőssége a színészvezetés, melynek egyenes következménye, hogy az Übü él, a szó brooki-i értelmében. A színészek arcán látszhat a felszabadultság és a játék öröme – látszik is. Mindez észrevétlenül transzponálódik át a közönségre, aki szinte feloldódik, beleolvad az előadásba.

A néző több kisebb méretű csodának is tanúja az Übütragédia során, tobzódik a verbális és non-verbális poénokban. Egy kitüntetett pillanat mindjárt az előadás kezdetén megmutatkozik, mértéket ad, amelyhez tartja is magát az utolsó pillanatig. A három szabad ember antréjáról van szó. Mindhármuk kiváló, de a pontot az i-re harmadikuk, Pintér Géza teszi ki. Az Übütragédiában fejének minimális felfelé és oldalra mozdításával elementáris erejű, kitörő hahotázást vált ki a nézőtéren. A másik ilyen pillanat arra bizonyíték, hogy a JESz elég kis színpadán a látvány, a fényeffektusok is képesek érvényesülni, csak a módját kell érteni. Az Übü letisztult: az ebédtől, a merevedésig minden újságpapírból van, a börtön falai is. A díszlet zsinórokra aggatott újságpapírokból áll, amiket a darab közepére teljesen eltűntetnek, és a végére visszahelyeznek. Az előadás csúcspontja látvány tekintetében ehhez köthető. Mikor az összes újságpapír lekerült, a JESz enyhén klausztrofób játéktere szinte a végtelenségig kitágul, barlangszerű űr mélyéről, fehér fényű reflektorral világítanak a közönség felé, és hokedlik tetején lépkedve, transzformerszerű árnyóriásként, lelassított mozgással közelít felénk a végtelenből, téren és időn átívelve az ítélőszék: a bírósági elnök (Kiss Nóra), a védő (Guth Anita) és a főügyész (Farkas Szabina). Míg az Übütragédiára összegészében nevettetés jellemző, ez a jelenet ámulatba ejt, zárványként válik le az előadásról, és emelkedik ki az amúgy sem épp alacsony színvonalú játékból.

Aki esetleg látta már az előadást, annak is érdemes újra megtekinteni a darabot, hiszen a JESz vadonatúj játékterét a napokban adták át, igaz, csak átmeneti jelleggel, ugyanis 2010-ben várhatóan már a Zsolnay Kulturális negyed ad otthont a társulatnak.

Szabó Nóra