Pisti tragédiája

Aligha véletlen, hogy Örkény 1969-ben született, majd jó tíz évre betiltott darabjának főhőse a szerző keresztnevének becézett alakját viseli. A Pisti a vérzivatarban sajátos helyet foglal el Örkény életművében, s a 20. század drámairodalmában is. Méltatói Az ember tragédiája huszadik századi változatának is nevezik a darabot, hisz címszereplője ugyanúgy szenvedi végig a 20. század véres történéseit, ahogy Madách Ádámja éli át a történelem fordulópontjait, s ugyanúgy keresi általános emberi kérdéseire a válaszokat, mint 19. századi elődje. Persze lényegesek a különbségek is. Az örkényi világkép egészen más, mint a madáchi. A 20. század történései érlelték ki szerzőnk abszurd látásmódját, s ő mutatta meg a nagyvilágnak, hogy a magyar nemcsak sírva vigadni tud, de a kínjában röhögést is magas szinten műveli. (Nem véletlenül nyeri el Párizsban a Fekete Humor Nagydíját). Ez a hozzáállás más dramaturgiai megoldásokat eredményez: a feszes szerkesztés helyett itt első látásra szinte szétesőnek tűnő, lazább konstrukciót találunk, amelynek mélyebb összefüggéseit csak az egész darab ismerete adhatja meg. Nagyon nem mindegy tehát, hogy a dráma színpadra állítói milyen játékmódot találnak ki előadásukhoz. Minden egyes jelenetnek önmagában is olyan érdekesnek kell lennie, hogy a nézőnek ne legyen se ideje, se módja elgondolkozni azon, hogy jön ez most ide. Illetve, amikor ideje lesz feltenni ezt a kérdést - mondjuk az előadás után -, akkor meg már ne legyen kérdés. A kőszínházi rutinszellemességnél frissebb, eredetibb, örömszínházi stílus, felpörgetett tempó, dinamika, jól megválasztott zenei betétek. Ez az, ami ezt a szokatlan dramaturgiájú darabot életre kelti. És pontosan ezt kapjuk a pécsi JESZ (Janus Egyetemi Színház) Pisti a vérzivatarban előadásától, amelyet nemrégiben láthattunk a sárbogárdi művelődési házban. A rendező, Mikuli János, egyben dramaturg is, hatékonyan dolgozott saját keze alá, amikor társulatához igazította a művet. Az 1956-os forradalom emlékére készült előadás visszafogottan és hitelesen idézte fel huszadik századi történelmünknek ezt az epizódját. Meg a többit is...

Leszkovszki Anna