JESZ

2006. május 15.

OLVASÓPRÓBA

A Pécsi Tudományegyetem színházi műhelyének hírlevele

Tíz év tíz előadás

JANUS EGYETEMI SZÍNHÁZ 

Pécsett nem csak a középiskolai színjátszó csoportok tekintenek hosszú múltra vissza, de nagyon nagy hagyományai vannak az egyetemi színjátszásnak is, amely — darabválasztásával, rendezői és színészi kvalitásaival — mára professzionális színházhoz közel álló, magasabb szintet képvisel. Az egyetem berkein belül, de mégis önálló intézményként működő Janus Egyetemi Színház (közismert nevén a JESZ) pedig ebben az évben már tízéves.

A JESZ az intézmény vezetőjének, Mikuli Jánosnak az elmondása szerint két elődöt tekint közvetlen gyökerének. Ő a Harmadik Színház elődjéből, a Nyitott Színpadról érkezett, míg a JESZ másik vezetője, Tóth András és több színész a Pécsi Kisszínháznál dolgozott. Mind a két intézményre jellemző volt az egyetemi — illetve akkor még főiskolai — kötődés, és az, hogy valamilyen módon vegyítette a hivatásos és amatőr színházat. A szakmai alap tehát adott volt a JESZ létrejöttéhez.

A rendszerváltás utáni gazdasági és intézményi átalakulások miatt az addig a város különböző tereiben (Pécsi Kisszínház, Ságvári Művelődési Ház) működő egyetemi színjátszás kiszorult a korábbi helyeiről, erre a problémára pedig mielőbb megoldást kellett találni. Ezzel párhuzamosan azonban az is megfigyelhető volt, hogy az egyetemen belül folyamatosan indultak hallgatói kezdeményezések a „színházcsinálásra”. Ezek általában egy-két produkcióra, vagy legjobb esetben egy-két évre szerveződtek, de mindenesetre felhívták a figyelmet arra a jelenségre, hogy egyetemisták tucatjai érdeklődnek a színjátszás iránt. Minden igény, ok és lehetőség adott volt tehát ahhoz, hogy létrejöjjön egy társulat az akkori Janus Pannonius Tudományegyetemen.

A kezdet nem volt épp rózsás. A színháznak nem volt sem irodája, sem öltözője, sem raktára, sem játszótere. Terveiket a város padjain szőtték, ott született meg a név, az arculat és a logó is. Az első előadásuk — a „Reszket a Hold” — még a színház-specializációs foglalkozásokból nőtt ki, de egy alternatív színházi pályázat révén 1996-ban elkészíthették első önálló produkciójukat, a „Vizsgálat a rózsák ügyében” című előadást. Saját hely hiányában még a Pécsi Harmadik Színház stúdióját bérelték, de közben elkezdtek utat törni az egyetem felé. Ehhez szakmai támogatásra találtak P. Müller Péternél és az irodalom tanszék több tanáránál, az intézményi feltételek előteremtésében pedig leginkább az egyetem akkori főtitkára, Berke Gyula segítette őket.

Az első előadásnak szakmai visszhangja lett, s a JESZ meghirdette az első felvételijét is, amelyre közel hetvenen mentek el. A lemorzsolódások után megmaradt tíz-tizenkét emberből lett a JESZ második generációja, hiszen az alapítóknak a „hozott” emberek számítottak. Azután felgyorsultak az események. 1997-ben a JESZ megkapta az egyetemi klub alatti pincét, s a szörnyen elhanyagolt térből kétkezi munkával kialakították a saját színházukat: szemetet hordtak, falat festettek, régi székeket kárpitoztak újra. A tér alkalmatlansága ellenére nagyon szép előadások születtek meg ott, mint például az „Ibusár” vagy „Az Eiffel- torony násznépe”.

1999-ben a Janus Egyetemi Színház már saját fesztivált rendezett az ország egyetemi színjátszóinak, ami azóta hagyomány lett, kapcsolatokat és szakmai elismeréseket hozott, megmutatva azt is, hogy a pécsi egyetemi színház országos viszonylatban nagyon elöl áll. Az idén már a hatodikat rendezték meg nagy sikerrel: az ország minden pontjáról érkeznek előadások, s a teltház mindig garantált.

De a JESZ-nek nem csak más egyetemek színházi csoportjaival van kapcsolata, hanem Pécs középiskolai színjátszóival is: gyakran hívnak a gimnáziumokból, szakközépiskolákból közönséget, és szívesen mennek a diákszínjátszók versenyeire zsűrizni. Remélik, hogy a középiskolákból a PTE-re kerülő hallgatók továbbra is a JESZ nézői maradnak, és azt is, hogy a tehetséges játszók a kialakuló személyes kapcsolatok révén könnyebben megtalálják őket az egyetemi felvételi után.

Nehéz elhinni, de a Janus Egyetemi Színház túl van az első évtizedén. Ennek a jubileumnak a megünneplésére szeretnék szánni az egész következő évadot, méghozzá a „tíz év — tíz előadás” gondolat jegyében. Hiszen a JESZ létezését, programját, erejét és stabilitását igazolja, ha tíz játszható-játszandó előadást fel tud mutatni. Ebből hat már készen van, egyet épp most próbálnak, a nyolcadik nyáron, a Pécsi Szabadtéri Játékokon kerül először bemutatásra, a kilencedik pedig nyár végén — ősz elején készül el. A tizedikről viszont egyelőre mindössze annyit tudni, hogy a színház vezetői ajándékul szánják a társulatnak: egy olyan, kőszínházakban dolgozó rendezőt szeretnének az itteni munkára felkérni, aki ma már a profi színház elismert alkotója, de gyökerei az alternatív vagy egyetemi színjátszáshoz kötik. Az általa rendezett előadás bemutatója adna alkalmat a jövő évadban arra, hogy találkozót rendezzenek mindazok számára, akik az elmúlt tíz évben valamilyen módon kötődtek a JESZ-hez, s ekkorra időzítik egy visszatekintő könyv megjelentetését is.

A Janus Egyetemi Színház tehát ünnepel, s van is mit. Hiszen avantgarde vagy kortárs drámákat feldolgozó előadásai, az egy évtizede töretlenül működő társulat, a folyamatosan bővülő kapcsolatrendszer, az egyre sikeresebb színházi fesztivál mind okot ad erre. A JESZ nemcsak az egyetem, hanem a város kulturális életének is szerves része lett az elmúlt tíz évben, hát érdemes a második évtizedben is figyelni rájuk.

Varga Éva

Pécsi PANORÁMA

2006 május-június