Olvasópóba


	JESZ	2007.szeptember 20.
	OLVASÓPRÓBA	A Pécsi Tudományegyetem színházi műhelyének hírlevele

	Arisztophanész madaraival megérkeztem a jesz-be Beszélgetés Kuti Gergellyel Mióta vagy a JESZ tagja, hogyan kerültél a színházzal kapcsolatba? Tavaly ősszel volt lehetőségünk csatlakozni a JESZ-hez, Katona Imre tartott nekünk tréningeket, és lassan beépültünk mi újak. Ez képzésszerű volt? Beszédtechnika, mozgás, hasonlók?Igen, mondhatjuk azt is. Nagyon élvezetes foglakozások voltak, főként helyzetgyakorlatok, és a nagyon sok mozgás. A BTK színházi szaktantermében dolgoztunk. Mi volt az első szereped a JESZ-ben? Mindjárt a tréning után Katona Imre elkezdte előkészíteni a saját darabját, az Arisztophanész madarait tapasztalt JESZ-es színészekkel a főszerepekben, és ebben számított ránk is, néhány újonnan csatlakozó fiatalra. Nekem a darab közbeni hanghatások biztosítása volt a feladatom, ütős hangszerekkel, és egy kis epizódszerepem is volt, mint jogalkotást sürgető figura. Az előadás akusztikai része hogyan alakult ki? Imre ötlete volt minden. Bevásárolt mindenféle hangszert, többek közt egy hatalmas dobot. Sokat próbáltunk, hogy mikor milyen hang lenne a megfelelő, milyen hangszerrel, milyen ritmust üssünk, és azt pontosan mikor. Ezek terén ő volt a zenei szerkesztő. A fuvolás részek máshogy születtek, hiszen a lányok mind a Művészeti Karon fuvolisták. Ők is segítettek Imrének. Milyen volt vele és a többiekkel dolgozni? ,ennyire engedett titeket szabadjára? Ő egy erőskezű rendező? Engedte a színészeket, hogy belevigyék az elképzeléseiket, persze csak a sajátjain belül. Ha úgy érezte, hogy az adott színész ötletei nem a megfelelő irányba viszik a darabot, akkor szólt, hogy merre kellene menni. Milyen rendező? Nekem nagyon nagy megtiszteltetés volt Katona Imrével dolgozni, és gondolom a többieknek is. Nagyon élveztem az első bevetésemet. Tavaly május végén volt a házi bemutató, aztán szeptember végén volt a hivatalos premier, és azóta játsszuk. Voltatok a darabbal esetleg vendégszerepelni? Igen, Budapesten jártunk a Szkénében. Játszotta más társulat is a darabot vagy ti vagytok az elsők? Igen, még a hetvenes években, az Universitas Együttes, Budapesten. Az egy legendás előadás volt, óriási siker, politikai botrány. Egy év után a hatalom betiltotta, és az Universitas nem játszhatta többé. Sokan megnéztek minket a Szkénében a régi előadás szereplői közül, köztük Dörner György is, aki az ősbemutatón Pityi szerepét játszotta (a JESZ előadásában Tóth András Ernő figurája). Ő be is jött utána az öltözőbe, viccesen kijavítgatni minket, hiszen még mindig tudja a szövegét. Katona Imre elengedte a darabot, vagy még mindig ott van az előadásokon? Ha teheti, mindig eljön. Természetes, hogy figyelemmel kíséri az előadás, de fog még velünk dolgozni új darabban is. Nagyon kevés díszlettel dolgoztok, mondhatni csak eszközökkel. Mennyire nehéz, mekkora feladat ez a színésznek, hogy mozgassa ezeket és így teremtsen atmoszférát a darabnak? Nem én mozgatom őket, erről lehet, hogy inkább a többieket kellene kérdezni, nekem csak két könyv van, amivel dolgozom. Kívülről viszont nagyon tetszik, ahogy ők ezzel a dologgal bánnak, nincs díszlet, hanem ezzel a minimális eszközhasználattal színesítik az előadást. Az Arisztophanész madarai egy nagyon szövegorientált darab, ami nagyon jól meg van szerkesztve, ezáltal nem kell bele több eszköz, díszlet, mert ez a darab így komplex, és jó. Bohócok, nézők, köralak, cirkusz, és ott sincs semmi díszlet. Koncepció volt a cirkusz? Szerintem igen, Imre így írta meg. A többiek hogyan viszonyultak hozzátok, újakhoz? Mennyire befogadó a JESZ-ben a közösség?Eleinte kicsit nehézkesen ment, de senki sem volt ellenséges, segítettek minket. Bár nehéz volt a nagy színészek mellett, nekünk, fiataloknak megmutatni, hogy mit is tudunk. Ez doppingolt téged, hogy megmutasd, hogy igenis odavaló vagy? Igen, doppingolt. Mikor már elkészült a mi jelenetünk, és egyben próbáltuk a darabot, a többiek pedig figyeltek minket, akkor azon voltam, hogy mindent úgy csináljak, hogy lássák, nem rosszabb ez sem, mint az ő jeleneteik. Igen, volt bennem bizonyítási vágy. Milyen generációk játszanak a JESZ-ben? Az alapító tagok, akik 10 éve ott vannak, Tóth András, Mikuli János, Rajnai Attila, Inhof László, ők a „nagy öregek”, a Domonyai Andrásék, Várnyg Kingáék korosztálya a következő, majd a középső generáció, Juhász Matyi, Hollósi Orsi, és vannak, akik előttünk 3 évvel kezdtek, Bozó Tamás, Molnár Tamás, Keczán Pál, és utána jövünk mi. Megvan természetesen a hierarchia, az kapja a szerepet, akit régebb óta ismernek a rendezők. Bár az új Majakovszkij darabot Tóth András már inkább velünk, újakkal csinálja, ez a darab is szemelvényekből áll, mint annak idején a Brecht est, tehát Andrásnak a sajátos stílusa. Senkinek sincs túlzottan nagy szerepe. Inkább a két központi szereplő köré szerveződik a többi résztvevő. A JESZ stúdiószínház, ezt te mennyire szereted? Meghatározó volt ezzel kapcsolatban, hogy gimnazista koromban sokat jártunk a Várszínházba, ami szintén egy kis tér, maximum 80 embert tud befogadni. Ott van a színész előtted, látod ténylegesen a mozdulatait, és ez hozza meg a varázsát a dolognak. A JESZ is kicsi, családias. Bejönnek a nézők, és fel tudod velük venni a kapcsolatot. Ez neked fontos? Az segíti a színészt, ha a néző együtt él a darabbal. Jobban megy a játék, ha látom az arcokon, hogy tetszik, amit csinálok. Elindul a darab, annak van egy dinamikája, ritmusa, ezt elkapja a néző, ráhangolódik, és onnantól kezdve a színész tud olvasni az arcokból. Ha látod, hogy tetszik neki, együttélést mutat a darabbal, akkor ezt te is elkapod a tekintetekben, és egyre jobban belekerülsz te is az előadás hangulatába, terébe, és egyre jobban megy a játék. Te mennyire vagy ideges típus, mennyi kell idő ahhoz, hogy ráhangolódj a darabra? Nem vagyok az, vagy ha igen, a pozitív idegességet érzem. Premier előtt reggeltől azt várom, hogy mikor kezdődik az előadás. Ha a darab már megélt több előadást, akkor már más, tudja az ember a menetét, bemegy egy órával az előadás előtt, elkezdünk készülődni, öltözködni, smink, gyűlnek fel a dolgok, izgulás, kung-fu…. Kung-fu? Igen, ez egy JESZ-es hagyomány előadás előtt összecsapjuk az öklünket, és szerencsét kívánunk a másiknak. A másik ilyen a premier utáni „premier buli”, gratulálunk egymásnak, majd elmegyünk megünnepelni együtt a sikert. Hogy hat rád, ha ismerőseid jönnek a darabra? Máshogy játszol? Egyáltalán kinek játszol? Magadnak kell megfelelned vagy a közönségnek, vagy a rendezőnek? Mikor hogy. Ha ismerősök, barátok, család a közönség, akkor az doppingol, akkor nekik játszom, ilyenkor meg akarom mutatni, mit tudok, de ha nem ismerem őket, akkor is ott van bennem, hogy azért csináljuk, hogy nekik élményt adjunk, mert az előadás értük van. Vilmek Lili