.A Gusztiról nem lehet vitatkozni...

Nyitány
Hasonlóan az 1992-93-as évadhoz, amikor Debrecenben és az Ódry Színpadon csaknem egy időben került színre Parti Nagy Lajos első színdarabja, az Ibusár ez év márciusában is két bemutatója volt a huszerettnek. Kecskeméten és a pécsi Janus Egyetemi Színházban (JESZ). Kecskeméten a nagyszínpadon, nagyszínházi apparátussal rendezte meg a darabot Bagossy László; Pécsett az ősszel felavatott saját, szobányi játszóhelyén mutatta be a művet a JESZ, vezetőjének, Mikuli Jánosnak a rendezésében.
A korábbi és a mostani előadásokban is Darvas Ferenc zenéje szól, ezúttal mindkét produkcióban élőben. Kecskeméten az operetthagyományt idézve, a bársonyfüggöny szétnyílása előtt nyitányként egyveleg hangzik fel a dallamokból (az együttes a zenekari árokban játszik). Pécsett az előadás a konyhai készülődés jelenetével indul, s a zenét majd a vasúti padon vonatra váró utasok, egy hegedűs, egy klarinétos és egy tangóharmonikás szolgáltatják.
IBUSZ + ár = Ibusár,
avagy huszár + operett = huszerett
A darab színrevitelének alapkérdése a három helyszín (konyha, állomás, operettvilág) megjelenítése, valamint a Sárbogárdi Jolán életvalóságában és librettójában létező szereplők egymáshoz való viszonya. A két korábbi magyar előadás (a darabnak volt már lengyel és erdélyi bemutatója is) a játéktér peremére helyezte a konyhát, ahol a munkába indulás jelenetén kívül csak a librettót olvasgató Anyuska tűnik néhányszor elő.
Kecskeméten a bársonyfüggöny előtt, a proszcéniumon baloldalt két hokedli s egy kisasztal jelöli a konyhát, míg a nagyszínpad egészét az állomásépület várócsarnoka tölti ki. Középütt üvegezett ajtók vezetnek a peronra, jobbra az elfüggönyözött pénztárfülke, balra tűnt (az emeleten, amelyre a csarnokból visz föl a lépcső) az állomásfőnöki iroda. Pécsett három fakeretből álló fülke alkotja a játékteret: jobbra a konyha, középütt a pénztár, balra az állomásfőnöki iroda. A két utóbbi változik át néhány jelzés és felirat segítségével Lugaschsá, illetve Kabinná, és a fülkék közötti két járást lezáró lengőajtók kifordítása teremti meg a librettóban leírt természetet.
A kecskeméti előadás – a korábbiakkal egyezően – a szerző által megadott szereplőlistát követi, az operettbetéteket és az ibusári szerepeket más-más színészek játsszák. A pécsi elő- adásban viszont a két közeg főbb szerepeit összevonták. A Jolánt játszó szereplő Amáliaként is színre lép, Kleisermann Mihály, a Jolánt elhagyó szerető jelenik meg Bajkhállóy Richard. az amorózó férfiidol szerepében, Vargányi Guszti pedig azonos a szerelmesek útjába álló Talpighy gróffal. Ezek a szerepösszevonások áttetszővé teszik a darab két rétegének kapcsolatát, és így még nyilvánvalóbbá válik, hogy Jolán a maga operettjének szappanoperai világába a saját vágyait írja bele. Jénai Pali, akit Pécsett pályaőrként ábrázolnak (s ekként "egy hang nélkül" játszik), Léopold főherceget is megjeleníti. Jolán szappanoperettjének és életterének kapcsolatát korábban Máté Gábor Ódry színpadi rendezése azzal hangsúlyozta, hogy Jolánt beültette az operettjelenetek közepébe, míg Pinczés István a nézők által körülült debreceni játéktéren ugyancsak középütt, egy üvegkalitkában (a pénztárfülkében) helyezte el a lányt. Bagossy rendezése nem emeli ki a két közeg kapcsolatát, nála az operett önálló életet él. Mikuli szerepösszevonásai viszont felerősítik a színmű heterogén elemeinek mélyén megbúvó azonosságot, amelyet a Hubitól lerészegedő Jolán darab végi névtévesztései teljesen világossá lesznek. A finálét a hangosbeszélőn Jolán így konferálja: "Bajkhállóy Mihály Amáliát egymás karjában tartva érkezik... Mögötte Talpighy Gusztáv..."
Parti Nagy Lajos Jolán színreléptekor ezt írja: "Egy lestrapált, kortalan, nagyjából negyvenéves nő. Illetve húsz. Illetve hatvan." Később a darabban a jegyszedőnő harminchét évesnek mondja önmagát. A szereposztás életkorválasztása meg változtatja a darab hangsúlyait. Debrecenben Majzik Edit az egyszerre elnyűtt és infantilis, kötekedő és ábrándozó, harmincas vénlányt játszotta el, az Ódryn a huszonéves Vasvári Emese koravén gyermekként jelenítette meg a figurát.
Kecskeméten a főszerepet játszó Réti Erika kora és alkata inkább az Anyuskáé lehetne. Ő már túl van mindazokon a vágyakon, amelyek a korábbi előadások fiatalabb hősnőit még hitelesen jellemezték, s amelyek a pécsi előadás kettős szereposztásának két húszéves egyetemista fő szereplője - Rosner Krisztina, illetve Nagy Lilian -számára még remélhetőek és átélhetőek. A két előadás közötti generációs különbség megmutatkozik Vargányai Guszti esetében is, akit Kecskeméten az ötvenes évei derekán járó Kovács Lajos, míg Pécsett két harmincas, tapasztalt amatőr színész, Inhóf László, illetve Tóth András Ernő játszik. E nemzedéki és nemzedéknyi különbség a két előadásban máshová helyezi a hangsúlyokat.
Ugyancsak máshová helyezi a hangsúlyokat a két előadás műfajválasztása. Bagossy Kecskeméten az operettrészletek kidolgozására és a színpadi masinéria működtetésére helyezi a hangsúlyt, számos ötlettel, szellemes poénnal tarkítva az előadást, amelyből azonban elsikkad Jolán személyes drámájának érzékeltetése csakúgy, mint az Ibusár jelképezte szellemiségnek, e sárfészek nyújtotta életlehetőségnek (azaz egy eltorzult, lefokozott "genius locinak" vagy inkább, stílusban maradva, "genius lacinak") a bemutatása. Az előadás erőssége a színházi patronok használata, az egyfelvonásos darab két részben játszása (ennek lehetőségét Parti Nagy a tizenegyedik jelenet végén jelzi is), a felvonásvégek megkomponálása, valamint az operetteszközök részben autentikus, részben parodisztikus alkalmazása. Amikor Amália (Harsányi Timea) a nyitójelenetben tisztálkodik, a vasúti váró falikútjából veszi a gyöngyharmatot, amelyet magára permetez. A csatából érkező Richard (Rancsó Dezső) az oldaltáskájából húzza elő a pezsgőspoharakat. A muszka kém, Talpighy gróf (Latabár Árpád) ejtőernyősként ereszkedik alá a zsinórpadlásról. Ugyancsak fentről suhannak alá s állnak bele tövükkel a színpadi deszkába a műrózsák, melyekből Bajkhállóy szakajt, s onnan potyognak le egy ágyúbelövés hangjai után a kelléktéglák, melyeket azonban már Jénai Pali (Kölesséry Sándor) takarít össze.
A prózai jelenetekben a játék elején működésbe lép az esőgép. ("Ázik, pudvásodik a délután" - mondja Jolán; ezt illusztrálja az esőztetés.) A Jolán emlékezetében megelevenedő Kleisermann Mihály (Sághy Tamás) a zenekari árokból emelkedik elő. A darab szerint a jegykiadónő "liheg, összegörnyed, félig önkívületben emlékszik ama régi kefélésre", amelyet Kecskeméten Sághy ad elő: itt ő liheg, s karjával egy gőzmozdony kerekének és dugattyújának mozgását utánozva jelöli a szeretkezést. A nőnapi bankettre emlékező jelenetben pedig Guszti (Kovács Lajos) süllyesztőnyílásból emelkedik ki, ráadásul úgy, hogy miután a színpaddal egy szintre került, tovább emelkedik, minthogy egy kockás abroszos kisasztalon áll. A jelenet végén ugyanott süllyed el. A színpadi gépezet kihasználása mellett (a prózába váltó fináléban például látható a sínekre begördülő mozdony) az előadás a nagyszínpadi adottságokat is beépíti az előadásba. Így a végkifejlethez közeledve Anyuska (Máthé Eta) már nem az előszínpadon, hanem a bal első emeleti páholyban olvassa Jolán operettszínházi bemutatóként elképzelt librettóját.
A kecskeméti előadásban ami operettes, az nagyon az. A huszároknak hatalmas műbajszuk van (s lesz majd az inkognitóban közibük érkező Amáliának), a dalbetétek gesztuskészlete és frazeálása az operett műfajának teatralitását idézi. Nem találja meg azonban az előadás a prózai jelenetek stílusát és műfaját, a tényvilág és a képzeletvilág közötti átjárhatóság problémáját sem oldja meg következetesen. Még azzal sem, hogy a darab végén az addigi szereplők huszármenték helyett mai öltözetben mint vonatra váró utasok jelennek meg.
A prózai szereplők kapcsolata, elsősorban Jolán és Guszti viszonya színpadilag megoldatlan. Éppígy problematikus Anyuska alakjának megjelenítése. Igaz ugyan, hogy a figura csak két rövid etetési jelenetben (a reggeli és az ebéd epizódjában), valamint a Jolán füzetében kotorászó anya helyzetében szerepel, de ezek a szituációk is lehetőséget adnának egy karakter és az anya-lány viszony megjelenítésére. Máthé Eta egyiket sem mutatja fel. Intenzitás nélkül, tétlenül van a színen.
Különösen éles a kontraszt Füsti Molnár Éva pécsi alakításával összevetve. A JESZ-produkcióban Füsti Molnár túlféltő, túlaggódó anyát játszik, aki nem akarja önállónak látni a gyermekét, aki a lánya intim dolgai közt magától értetődő kíváncsisággal kutat (ezt a librettóolvasáskor is érzékelteti), és sértődéseivel próbálja leszerelni Jolán önállósodási törekvéseit. A színésznő egyszerre láttatja az anya motivációját, a magatartás külső megítélhetőségét, valamint a lányra gyakorolt léleknyomorító hatását.
Réti Erika kecskeméti alakításából hiányzik Jolán drámája. A színésznő nem érzékelteti, hogy itt nem csupán egy dilettáns szerzőnő (egy zenés-táncos vonatbemondó) irodalmi próbálkozásáról van szó, és nem csupán jópofiság, hogy miféle nyelvi szempontú bajai vannak a műveinek, hanem hogy ez az egész, librettóstul, Gusztistul, Misistül és Anyuskástul az ő egész elfuserált élete. Kovács Lajos sem találja meg az állomásfőnök karakterének összetettségét és ambivalenciáját, a főnöki és férfiúi szerepek közötti folytonos csiki-csukit, ezt az egész, Jolánt csak megszerezni akaró figurát, akinek törekvéseit és valódi érzéseit pontosan leleplezi dühkitörése, amikor azt üvölti a pénztárosnak, hogy "lógó valagú büdös kurva". Kovács állomásfőnöke inkább valamilyen bratyizós, kvaterkázós, sündörgős-dörgölőzős alak. Sághy Tamás az egyetlen prózai szereplő, aki Kleisermann megformálójaként villanásnyi szerepében markáns, jól megragadható figurát mutat be, főleg mimikájával érzékelteti a csábítót, aki a nő iránt csak annak lefektetéséig érdeklődik. Az operettet játszó színészek közül Rancsó Dezső és Harsányi Timea nyújt pontos, árnyalt és élményszerű alakítást.
Mikuli nemcsak szerepet von össze, hanem jeleneteket is. A tizennyolc jelenetre tagolt darabban mintegy nyolc színváltás van, amikor a történet a konyha, illetve az állomás világából Jolán operettjének világába, illetve onnan visszavált. A pécsi előadásban a huszerett három részben, három nagyjelenetté összevonva szerepel, s ennek révén a prózai részek illeszkedése is áttetszőbb és követhetőbb lesz. Így, hogy monodrámáját (monológját) nem szakítják meg komikus dalbetétek, markánsabban és erősebben mutatkozik meg a konyhájukból a pénztárfülkébe érkező, majd operettjének bemutatójáról ábrándozó s a Magyar Boldog szerkesztőségének levelet író Jolán helyzete, hangulata, Elszigeteltsége és "hólyaghurutos" lelke.
A jelenetek összeillesztése pontos. Jolánnak a képzeletvilágban és a valóságban, pénztárosnőként és Amáliaként való létezése s e kettő időnkénti összemosódása ebben a változatban még érzékletesebb és hatásosabb, mint a fragmentáltabb eredetiben. Így például sokkal érzékletesebbé válik a pénztárból hol a huszárokat, hol egy utast kiszolgáló, a maga hollétét nem érzékelő Jolán zavarodottsága s az ábrándból való feleszmélése, majd visszamerülése. Mindezt az is segíti, hogy az agg közhuszárt, Istensegitsyt rendkívül ízesen, hitelességében is humorosan alakító Fekete András jelenik meg az Utas szerepében is, ez a jelzés is motiválja azt a tapasztalatot, hogy Jolán a maga operettjében a körülötte felbukkanó alakokat, saját ismerőseit és élményeit stilizálja fel.
Az ibusári élményanyagból megszülető love storyt színpadi jelzések is alátámasztják. A szobaszínháznyi térben nincs masinéria, de itt is van invenció. A pénztárpult egyszer csak hintává változik, az állomásfőnöki kurblis telefon Talpighy titkos kémrádiója lesz, a bajusztalan Richardok széles gesztussal bajuszt pödörnek, a hintán hanyatt döntött (mert fejkötözésben részesülő) Bajkhállóy fekve járja a verbunkot, és így tovább. A férfiakra emlékező két jelenetben Pécsett nincs emeléstechnika, Misit és a bankettos Gusztit a bal oldali ajtónyílásban, fentről megvilágítva látjuk. A piciny, alacsony tér adottságait itt-ott még javára is fordítja az előadás, például amikor a huszároknak háromszor a levegőbe kellene dobniuk kapitányukat, Richard a terem mennyezetén három fekvőtámaszt csinál.
Ebben az előadásban a huszárok mellett honleányok is szerepelnek. Ők változtatják meg a színt, a jelenetekben azonosulnak és együtt énekelnek Amáliával, ők is kacérkodnak: a huszárokkal, akikben mindannyian párjukra lelnek, amikor kell, Amáliával az élen tépést csinálnak a vitézeknek. Ezenkívül lengedeznek, hajladoznak, táncolnak, a mozgásokat betanító Bognár József koreográfiája szerint.
A JESZ előadása nem Jolán dilettantizmusáró1, nem az alkotóknak az operettstílusban vagy annak paródiájában való otthonosságáról, hanem Jolán drámájáról szól - a körülmények és a vágyak távolságáról, a képességek és a remények szétválásáról, az emberi kapcsolatokban tétova, mások érzelmi béklyójában vergődő egyén groteszk lázadásáról, arról, amit Jolán így fejez ki: "Mér nem tudok én rendesen látszani?"
A két szereposztásban két eltérő alkatú és adottságú egyetemista játssza Jolán szerepét. Rosner Krisztina törékeny, lóg rajta a kék pénztárosköpeny, hangja vékony, az egész jelenség "erős férfikebelért kiált". Szépen építi fel a lerészegedésből bátorságot merítő reménytelen lázadás folyamatát. Nagy Lilian erősebb, lomhább, hangja mélyebb, jobban énekel. Mindvégig érzékeltetni tudja a Jolánban hol latensen vibráló, hol ki-kitörő, feloldódni képtelen feszültséget.
Rajnai Attila (Richard, Misi) igazi délceg charmeur, finoman parodisztikus gesztusokkal, remek énekhanggal; Horváth Csaba a másik szereposztásban cingárabb., izgágább, komikusabb.
Inhóf László (Guszti, Talpighy) minden lében kanál, okvetetlenkedő és kotnyeleskedő, a "vonat füstje által megcsapott" figura, a gróf szerepében a negatív hős komikus túlzásaival. Tóth András Ernő Gusztija mackósabb, lágyabb, ostobább, és muszka kémként is esendőbb.
A statisztériát és a teljes szereplőgárdát a kettős bemutatón áthatotta az odaadás, a lelkesedés és a szeretet. Ez átsugárzott a nézőkre is.
A hely szelleme és egyéb összefonódások, avagy a finálé
Bagossy László pécsi. Költő" és tíz éve a JPTE-n a tanítványom volt.
Parti Nagy Lajos, noha nem itt született, és nem itt él, mégis pécsi. 1977 és 1986 között lakosként is az volt. A Jelenkor szellemiségét tekintve a mai napig ide tartozik. És Pécs nélkül sohasem született volna meg Sárbogárdi Jolán.
A recenzens ugyancsak helybeli.
Mikuli János huszonöt éve Pécsett él, így hát ő is az.
Mindhármukat jól ismerem.
De Mikulinak hármunkkal szemben van egy behozhatatlan, "ibusári" előnye. Pécsi volta ellenére ugyanis, születését és gyerekkorát tekintve - és itt csap belénk a genius loci-bizony sárbogárdi!

Parti Nagy Lajos: Ibusár (kecskeméti Katona József Színház)
Zene: Darvas Ferenc. Díszlet: Zeke Edit. Jelmer. Földi Andrea. Koreográfus: Vidákovics Antal. Rendező: Bagossy László.
Szereplők: Réti Erika, Rancsó Dezső, Kovács Lajos, Harsányi Tímea, Sághy Tamás, Máthé Eta, Kiss Jenö, Latabár Árpád, Csizmadia László, Fandl Ferenc, Zelei Gábor, Tárnai Attila, Engert Péter, Csontos Zoltán, Nagy Tibor, Kniesz Viktor, Kölesséry Sándor.
(Janus Egyetemi Színház, Pécs)
Zene.' Darvas Ferenc. Díszlet: Herczig Zsófia. Mozgás: Bognár József. Rendező: Mikuli János.
Szereplők: Rosner Krisztina-Nagy Lilian, Füsti Molnár Éva, Inhóf László-Tóth András Ernő, Rajnai Attila-Horváth Csaba, Fekete András, Köles Ferenc, Szabó Attila, Rónai Orsolya, Szalmási Gabriella, Gelencsér Tünde, Nagy Réka, Kárpáti Éva, Ács Norbert, Bornemissza Iván, Domonyai András.