A
Színláz Társulat 2006 novemberében alakult azzal a szándékkal, hogy a
drámát, a színházat népszerűsítse az egyetemi hallgatók körében, és
hogy idővel megteremtse az egyetemi színjátszásban jelenleg - magyar
nyelven - hiányzó gyakorlati képzést. A társulat célja egy önálló
egyetemi színpad működtetése, amely színielőadások létrehozásán kívül
feladatának érzi a hallgatók megismertetését a színjátszás alapjaival.
A társulat megalakulása óta működnek szerda esténként az úgynevezett „nyílt tréningek”, ahol az érdeklődők színházi szakemberek vezetésével próbálhatják ki magukat a színpadi beszéd, mozgás, játék különböző részterületein, a színjátszás iránt komolyabban is érdeklődő hallgatók részvételével pedig előadások is készülnek.
Stúdiótermünkben irodalmi esteknek is helyet adunk, valamint drámaelméleti előadásokat is szervezünk. 2009 októberének végén Egyetemi Színjátszó Tér I. - ESZTIakartátok néven találkozót szerveztünk az ország egyetemi színjátszó csoportjainak részvételével, melyen budapesti, veszprémi és szegedi társulatok is felléptek. A JESZ 2010 májusban járt nálunk Íphigeneia Auliszban című előadásukkal.
The Company was established in November 2006 with the aim to popularise drama and theatre among university students. We also articulated the long-term goal of establishing a practical course on performance in Hungarian answering the need in the current university theatrical practice. The Company operates a university theatre, which besides producing performances undertakes the task to make students familiar with the basics of acting.
Since its establishment, the Company organizes every Wednesday evening so-called “open courses”, where the adventurous ones could try their skills in various parts of acting with the help of experts. Those who are more interested can become involved in performances, too.
In our studio, we house literary programs and give lectures from the field of drama studies. In late October 2009, we organized our first University Theatre Stage Festival (Egyetemi Színjátszó Tér I. – ESZTIakartátok), where numerous university studios participated (among others from Budapest, Veszprém and Szeged). The company of the JESZ from Pécs (Janus University Theatre) also visited us performing Íphigeneia Auliszban.
FüggésSzabina, a beteg táncosnő hosszú évekkel korábban elkövetett bűncselekménye következményei elől bujkál egy romos, bontásra ítélt gyárépületben. A szinte mozgásképtelenné vált nő egyedül neveli 15 éves húgát, Lilit. Gyakorlatilag a lány az egyetlen, aki összeköti őt a régi életével, és a külvilággal. Szabina a legjobbat akarja Lilinek, ugyanakkor mindent megtesz, hogy húgát magához kösse, elszigetelje. Ez úgy tűnik sikerül is- a lány korához képest is szokatlanul naiv, tapasztalatlan, gyerekes.
Csak egy orvos látogatja, segíti néha őket, az ő viszonya azonban Szabinával igen feszült, úgy tűnik túl sokat tud a lány múltjáról. Nem tudni, miért érzi mégis kötelességének, hogy -akaratuk ellenére is- megpróbáljon segíteni a testvéreken. Szabina állapotánál fogva már egyáltalán nem tud kimozdulni, ezért a falakon, repedéseken keresztül próbál kapcsolatot teremteni a többi lakóval, köztük Mariannal is. Egy napon aztán a gyárépületbe érkezik egy fiatal munkás, Máté, aki a bontás előtti munkálatokat végzi. Felismeri Szabinában a rég visszavonult táncosnőt, és őszintén megdöbben, hogy ilyen állapotban látja. Szabina retteg attól, hogy Máté nem csak rajongóként ismeri, hanem tud a tettéről is, és fel akarja adni; ezért megtalálja az egyetlen módszert, amivel megakadályozhatja ezt -megpróbálja rábírni Lilit, hogy csábítsa el Mátét. A bontás napja közben vészesen közeledik.
"A dráma felütése is izgalmas, jelzi, hogy az írónő az életből, a valóságból meríti életanyagát. Izsó Zita a gyógyszerfüggés és egyéb függések, a felelősség, a felelőtlenség, a sorsválasztás és a sors nélküliség problémakörét járja körül egy jórészt pszichiátriai osztályon játszódó drámában, amelynek helyszíne lehet akár Erdélyben, akár Budapesten. Feszült, izgalmas, krimiként is felfogható intellektuális drámáról van szó, ezért nem ildomos elárulni a megoldást."
(Pósa Zoltán, Magyar Nemzet)
"Különösen örvendetes, hogy Izsó Zita színpadra szánt szövegei - habár korántsem mentesek minden költői erőtől és lírai indulattól- a műfaj sajátos törvényszerűségeinek maximális tiszteletben tartásával íródtak. Vagyis per excellence drámák, nem pedig színpadi szereplők szájába adott lírai szövegek kívánnak lenni. Az általam különösképp sokra tartott Függés című dráma szövegéből ugyancsak kitűnik írójának azon törekvése, hogy elsősorban és mindenekelőtt a történet anyagában eleve benne rejlő "drámai potenciált" bontsa ki, és épp a műfaj által felkínált játék-lehetőségek kiaknázásával (pl. különféle szereplők szájából elhangzó azonos szövegrészek, egymást minduntalan negligáló újabb és újabb lezárás variánsok, stb.), mintegy dramaturgiailag is alátámassza megfigyeléseit az emberi kapcsolatokat meghatározó többszörös függések és függőségek - azonos mintázat szerint rendeződő, mégis rejtelmesen bonyolult- hálózatától. Izsó Zita általam olvasott dráma-szövegeinek külön erénye még, hogy miközben már-már filozofikus mélységeket érintenek, mindaközben szinte krimiszerűen izgalmasak és egyben végtelenül szórakoztatóak tudnak lenni."
(Erdős Virág)
Addiction
Szabina,
a disabled danseus keeps hiding in a derelict factory building before
demolition to avoid her prosecution for a crime she committed years
ago. The almost immobilized woman raises her fifteen-year old sister,
Lili alone. Effectively, this young girl is the only one, who
represents Szabina’s link with her past and the outside world. Szabina
wants the best for Lili, however, she commits everything to tie to
herself and isolate the girl. It seems Szabina’s efforts succeed, as
Lili is remarkably naive and childish compared to her age. Only a doctor visits and helps them, but his relation with Szabina seems to be overwhelmed by his apparent knowledge of the woman’s past. His reasons for helping the sisters (even against their will) remain hidden. Although Szabina’s state does not allow her to go out at all, she tries to keep contact with the other inhabitants, like Mariann, by communicating through the cracks and holes in the walls.
One day, however, a young worker, Máté appears, who performs the preparations for the demolition of the building. He recongizes the long-disappeared danseus, and astoundedly notices her state. Szabina fears that Máté knows her not only as a fan, but is also familiar with her deed and wants to give her up. She finds the only solution to prevent it: she tries to persuade Lili to charm Máté. Soon, the day of the demolition rises…
„The starting situation of the drama is already gripping. It tells us that the writer works from real life material. Zita Izsó investigates the problems of drug-addictions and other dependencies, responsibility and the lack of it, the forging of one’s destiny and the life without destiny. The play is set in a psychiatry, but its location can equally be in Transylvania or in Budapest. Izsó’s is a highbrow play, but one that affects us as a thriller at the same time – which would not allow us to kill the ending with good consciousness”
(Zolán Pósa, Magyar Nemzet)
It is especially delighting that Zita Izsó’s dramatic works, although richly poetic, abide the laws of the stage. They are par excellence plays, not lyrical texts given in the mouths of actors. Specially in Addiction, it is apparent that the writer’s aim is to develop the dramatic potential of the story exactly with the help of the possibilities of the stage (playing with giving the same lines to the mouths of different characters, or with the continual subversions that the characters effect while dialoguing, etc.) This allows her to dramaturgically ground her accurate observations of how multiple dependences and addictions determine relationships. One of the special merits of Izsó’s craft is that while her texts are deeply philosophical, they thrill and amuse the audience nonetheless like a good dime novel.
Virág Erdős