Liege-i Királyi Egyetemi Színház

A Liege-i Királyi Egyetemi Színházat (TURLg: www.turlg.ulg.ac.be) 1941-ben alapították. 2002 óta büszkélkedhet a ‘Királyi’ jelzővel.

A társulat aktív tagjainak száma körülbelül száz fő (színészek, rendezők, technikai személyzet), akiknek a háromnegyede egyetemi hallgató, és elsősorban természetesen franciául adnak elő, de vannak német, angol, vall nyelvű előadásaik is.

Mára a TURLg egy gazdag és széles repertoárt mondhat a magáénak, mintegy 130 darabot, kezdve a görög klasszikusoktól Shakespeare, Macchiavelli vagy Moliere művein át a kortárs szerzők darabjaival zárva a sort. A társulat ezen kívül saját, közösen kitalált darabokkal is színre állt már.

A TURLg ismert vendége a nemzetközi fesztiváloknak: 4 kontinens több mint 30 országában lépett fel Litvániától Portugáliáig, Jordániától Hollandiáig, Szenegáltól egészen Mexikóig. A látványos és dinamikus előadásaival mindig sikerül áttörnie a beszélt nyelv különbözőségeiből (nyelvi különbségekből?) fakadó akadályokat.

1983 óta a TURLg minden évben megrendezte Liége városában a világhírű Egyetemi Színházi Találkozót (RITU): az évek során eddig mintegy 150 csoportot sorakoztatott fel résztvevőként több mint 30 országból. Az eseményt minden alkalommal egy nemzetközi színháztudományi szimpózium is kíséri.) 1994-ben a TURTLg a Nemzetközi Egyetemi Színházi Társaság (IUTA/AITU:www.aitu-iuta.org ) hivatalos székhelye lett. A színházi előadások mellett a TURTLg több műhelyt is létrehozott különböző korosztályú érdeklődő számára, az 5 évestől a felnőttekig, nem csupán franciául, hanem angol nyelven is.

The Royal University Theatre of Liège (TURLg/ www.turlg.ulg.ac.be) was

founded in 1941. It has been honoured by the "Royal" title since 2002. About one hundred persons are active members ( actors, directors, technicians... ), performing principally in French of course, but also German, English, Walloon...,75% of them being students.

Since its creation, the TURLg has presented a rich and wide repertoire -more than 130 plays - going from the Greek Classics over Shakespeare, Machiavel or Molière to the most contemporary authors and collective creations as well.

The TURLg is well know guest in many international festivals: it has been
touring in more than 30 countries on 4 continents, from Lithuania to
Portugal, from Jordan to the Netherlands, from Senegal to Mexico. Its very
visual and dynamic performances always cross the barrieer of language with
success.

Since 1983, the TURLg has been organizing every year in Liège a world famous University Theatre Meeting ( RITU ): about 150 groups from more than 30 countries have been programmed up to now. Those events are also the occasion for symposia in international theatrical research.

„Az út szélén két elítélt kavicsokat tör szét. Az egyik magas, elég együgyű, a másik alacsony és ravasz. Fáznak, habár Guyanában vannak a száraz évszak idején” – írja Obaldia színjátékának bevezetőjében, megadva az alaptónust, mely az abszurd és a szürreális. Ahogy a darab előre halad, a néző egyre alaposabban fontolóra veheti a két szereplő helyzetét: „Kavicsokat keresni a hó alatt, és utána összetörni azokat, ez bizony nem vicces... Sőt, azt mondhatnám... nem is emberi... Ha legalább bekötötték volna a szemünket, mint a barmoknak!” Úgy tűnik, „a világ jelenleg nem hagyja békén a pólusait, muszáj babrálnia velük! És mi lesz belőle? Tessék, itt az egyenlítőnél is megfagy az ember”, teszi hozzá az alacsonyabbik. És ahogy egy kicsit később összegzi: „az egyéneknek nincs többé idejük, hogy egyének legyenek, mindegyik a saját odújába van zárva, ez már kollektíva, igen, az igazi kollektíva, mint a vakondoké.”

De mi lesz, ha az igazi szabadságot pont ez a szürrealisztikus (Obaldia szerint „anakronisztikus”) cayenne-i fegyenctelep képviseli a mindennapjaink börtönével szemben? Mi lesz, ha pont ez a fegyenctelep a kiút?

A paródián és a groteszken keresztül Obaldia bemutatja és fel is oldja az abszurditást, mely túl gyakran jellemzi világunkat. A Poivre de Cayenne elgondolkodtat: vajon tényleg leszámoltunk a hatvanas évek szörnyszülötteivel (az atombombával, a hidegháborúval, a terrorizmussal stb.), vagy még mindig kísértenek, az új évezred kezdetén is?

"At the edge of a road, two convicts breaking pebbles. One of them tall, rather naïve, the other small and clever. They are cold, although we are in Guyana during the beautiful season", says Obaldia as a prelude to his play. So, he sets the tone : absurd and surrealistic. The more the play goes on, the more the spectator can wonder about the situation of the two characters : "Finding pebbles under the snow and then smashing them, that's not funny... I would even say that's not human... If they would at least give us dark glasses... As for the chickens !" But then it's true, says the small one, that "the present world, it cannot leave its poles alone, he must tamper with them ! Outcome : here, where we are near the equator, it is becoming a fridge..."; and a little further, he concludes "the individuals, they don't have the time to be individuals anymore, each in his hole, it is collective, yes, perfectly, collective, like the moles".

And what if this surrealistic ("anachronistic" as Obaldia says) penal colony at Cayenne was the true freedom compared to the true penitentiary of our present everyday life ? The penal colony as a way out ! It arouses reflexion...

Through burlesque and grotesque, Obaldia dismantles and demonstrates the absurdity that too often characterizes the behaviours of our world. Poivre de Cayenne is a good example : are not the shortcomings of the 60's (the atomic bomb, the cold war, terrorism etc...) still present at the beginning of this new millenium ?