ZÁBRÁDI MARIANN                                                                                                  ECHO 2006/6

Pisti

Janus Egyetemi Színház
2006. november

Pisti a tökéletes fikció. Örkény István drámája a magyar történelem viharos évtizedeit idézi örkényi nyelven, mely Dürrenmatt abszurdjával nagyon is rokon. Az egypercesekre is emlékeztető, laza szerkezetű, történelmi abszurd víziók sorozata a mű, melyet Mikuli János fiatal művészeire adaptált. Örkény műve a szocializmus tabuja volt jó sokáig, viharos betiltások és politikai, művészi küzdelmek zajlottak érette, körülötte a maga korában. Mára azonban mint a szocialista tabuk mind-egyike, így szabad préda formájában minden művészi erőfeszítés ellenére csupán a szocialista tabu iránti nosztalgia érzését kelti fel nézőjében. Azzal együtt, hogy zseniális áthal-lások akadnak benne bőven, melyek a napjainkban zajló politikai események, az „ünnep” körüli botrányos cirkuszokban köszönnek vissza. Ízléses mértékben tálalva. A JESZ céljának, hogy ne az utcán hőbörgők értelmetlen és romboló módján, hanem a legméltóbban, a művészet, s főleg a kor egy remek írójának remekével emlékezzen ’56-ra, Örkény műve kiválóan megfelel, még akkor is, ha történetei, közege nagyon is Budapesthez, s annak a 40-es 60-as éveihez visznek vissza. De nem csupán a történeti hűség miatt, hanem elsősorban azért, mert tagadhatatlanul felismerhetően a darab születésének korára jellemző eszközökkel ábrázol. Abszurd, és történelmi hűség, realista ábrázolás az írói fikció szempontjából borzasztóan egyenetlenül és olykor értelmezhetetlen túlzásokba is esve jelenik meg a műben. Túlzottnak tűnhet például az a jelenet, amikor a kivégzést vezénylő Pisti beáll a kivégzendők közé, majd hosszú csevegést folytatnak az aktus praktikus problémáiról, hogy miképpen lehetne a dolgon minél egyszerűbben és gyorsabban túlesni. Amikor azonban Pisti megkettőzi magát egy németbarát és egy ellenálló változatra, hogy mindenképpen túlélje a háborút, akkor ez éppen csak egy kis túlzás a korban legmindennapibb viselkedési formához képest. Pisti tehát a semmi és a minden is egyben. A zajos történelmi szituációk főhőse, az EMBER.

Mikuli tehát nagy fába vágta a fejszét amatőr színészeivel, de a többszörös szerep-osztással nagyszerűen megoldotta a megoldhatatlannak tűnő színészi feladatot, már ami Pisti szerepeit illeti. A tér funkcionális, nincsen benne semmi eredeti, a mobil könnyűszerkezetű textilfalak szép árny-, és fényjátékokra adnak lehetőséget, melyet a rendező természetesen ki is használ.

A mindent felégető háború, az utána következő megszállás, a forradalom, s az azt követő megtorlás, majd a puha szocializmus kegyetlen abszurd történései megidéződnek a JESZ színpadán jókor, jó helyen, jól.

A Janus Egyetemi Színház a 10. évadában „felsősökhöz” méltón, színvonalas előadásokkal állt közönsége elé. Nem csak az évfordulóhoz, hanem önmagához is méltóan. Az egyetemi színjátszás palettáján — a díjak is mutatják — a legjobbak közt vannak. Művészi formabontásban, merész beleavatkozásokban soha nem merészkedtek nagyon messze, mondjuk odáig, hogy a rokon mondanivaló érdekében egy közös előadást gyúrjanak Romulusból és Pistiből, de sebaj, talán ennek gyümölcse a kiforrott játékstílus, a széles közönség által fogyasztható előadások sora. Mikuli János és Tóth András Ernő a színház két vezetője évről évre neveli ki ösztönösen színészeit a „profi” világ számára, egyre több előadásban láthatók a Pécsi Nemzeti Színház színpadán. Nekem azonban sokkal jobban bejön, ha Urbán és Bánky brillíroznak a szokatlan, éppen ezért inspiratív közegben, itt a JESZ-ben, mint hogy a JESZ-esek próbálnak a „profi” allűrökhöz igazodni amott.


Örkény István
Pisti a vérzivatarban
Műszak: Regényi Gábor, Tolnay Donát
jelmez: Váradi Zsóka
zenei válogatás: Rozs Tamás
díszletkészítő: Tóth Géza
díszletterv: Mikuli Dorka
asszisztens: Gáspár Alida
dramaturg, rendező: Mikuli János

Szereplők
Pisti – Bozó Tamás
Tevékeny-Pisti – Keczán Pál
Kimért-Pisti – Kormos Balázs
Félszeg-Pisti – Molnár Tamás
Mama – Pásztó Renáta
Papa – Inhof László
Szőke lány – Szomora Lívia
Barna lány – Jakabfi Edina
Vörös lány – László Virág
Igazgatónő – Gáspár Alida
Volentik bácsi – Mikuli János