Az álszent tangája
A Janus Egyetemi színház előadása: Molière örökké aktuális

Sárbogárd – Nagy élményben lehetett része
a sárbogárdi színházbarátoknak:
a Janus Egyetemi Színház előadásában
láthatták Molière örökké aktuális darabját,
a Tartuffe-öt.

 A darab Sárszentmiklósról elszármazott rendezője, Mikuli János dramaturgként sem tétlenkedett: az ötfelvonásos komédiából alig több mint egyórás produkció született.

Egy jó előadáshoz sok minden kell: de legfontosabb talán az átgondolt, eleven rendezői koncepció. Enélkül hiába vannak jó színészek, hiába a jó zene, a szellemes díszlet és a Pazar ruhák. Ha viszont ez megvan, akkor az esetleges hibákat is könnyebb elfogadni, sőt, olykor még a hibák is hajlamosak erényekké válni.

S nyugodt szívvel mondhatom, ez az előadás az utóbbi csoportba tartozik. Mikuli János dramaturgként és rendezőként is bátran nyúlt a műhöz: Molière szellemében kurtította meg és dolgozta át a szöveget. Aktualizál, de nem felszínesen: nem a színészek ruháit alakítja korunkhoz, hanem a darab szellemiségét közelíti a jelenhez, hogy teljesen világos legyen: Tartuffe a kortársunk. Igaz, korunk álszentje elsősorban nem a vallás álorcája mögé bújik, de hat és pusztít maga körül.

Rajnai Attila Tartuffe-je a legpofátlanabb, legcinikusabb verziója e figurának. Túlmegy minden határon. Térden állva kér bocsánatot Orgontól (Tóth András Ernő), s közben a háta mögött orvul fogdossa a feleségét, Elmirát. Ha csak „félgőzzel” adagolja az álszent „dumát”, az is bőven elég az érvényesüléshez. A híres asztaljelenet, Tartuffe lelepleződése igazi ötletkavalkád. A bigott vetkőzik, s ledobja a szentség álruháját is: az előadás tetőpontja, amikor a közönségnek háttal kilép nadrágjából, s hódító pózban megáll – egy falatnyi fekete tangában. A közönség egy emberként hördül fel: a szimbólum világos. Sok pucérkodást láttam már színpadon, de egyet sem, amelyik ennyire indokolt lett volna. A rendező bátran szakít a sablonokkal: Orgon családjának viszonyait újraértelmezi, s az eredmény egy sor kiváló, rossz rutintól mentes alakítás. A Tartuffe-fel kapcsolatos közhely, hogy a végső megoldás, a királyi kegyelem az utolsó pillanatban mennyire irreális. A rendezői koncepció ezt is realizálja: Lojális urat, a házat lefoglalni készülő törvényszolgát ebben az előadásban egyszerűen lefizetik. A jó ugyan megmenekül, de a rossz, a csaló nem nyeri el méltó büntetését.

Leszkovszki Anna