Szálkák
a színpad alól 2009/2.
–
Kritikus tudósítások a 19. szegedi Thealterről
Janus
Egyetemi Színház: Arthur Schnitzler: Körtánc (2009. július 23., JATE Klub)
Valódi
szórakoztató pop-színházat hozott Pécsről Szegedre a szellemében és
szereplőiben is igen fiatal társulat,
amely amatőr színházként a Radikális
Szabadidő Színház mellett egyedül volt képes kitölteni az elvont művészieskedés
és a
szórakoztató banalitás közötti teret
(nem mintha utóbbira példa lett volna
a Thealteren). Schnitzler drámáját
olyan naprakészen adaptálta Vargyas Márta
rendező a kortárs zenei betétekkel, hogy az előadás a karaoke
és a musical
besorolást is nyugodt szívvel magának vindikálhatja.
Az
egyszerű
történettel dolgozó, így a frappáns
színészi játékkal életben tartott
darab
a
kiszolgáltatott nő figurájának variációit mutatta be számos, csattanóra
kihegyezett dialógussal.
Felkészült, karakterüket értő színészek bújtak az
utcalány, a katona, a szobalány, a színésznő,
a költő, a gróf, a fiatalúr és az
elhanyagolt feleség bőrébe, melynek felsorolása is mutatja,
hogy a monumentális
körtánc egysíkúvá válhatott volna, ha a dinamikussá tett váltások
és a
jelenetek közt helyüket megtaláló, sőt az egyes eseményekre termékenyen
reflektáló
slágerek nem kölcsönöztek volna gyakran Moulin Rouge-hangulatot az
előadásnak.
A női karaktereket összemosó tupírozott frizura és a színeiben
változó ruha
az apróbb különbségek ellenére is
hasonló női helyzetet általánosította,
ugyanúgy, mint a férfi szereplők öltözete. De a minden nő kiszolgáltatott,
mert
minden férfi disznó alaphelyzetének túllihegett sztereotípiája,
amely a sötétbe
boruló színpaddal kitakart aktusokkal nyert megerősítést,
jótékonyan feloldódott
az előadott komédiában, amely nagyobb tapsot is megérdemelt volna.
Boldog
Zoltán
Irodalmi
Jelen
07.24.
|
