május - június - július
május 28-án este 8-kor Albérleti színjáték
Szkéné Színház

május 29-én este 8-kor TARTUFFE
Szkéné Színház
június 19-én este 9-kor TARTUFFE
Pécsi Szabadtéri Játékok
június 20-án este 9-kor TARTUFFE
Pécsi Szabadtéri Játékok
június 21-én este 9-kor TARTUFFE
Dunaújváros
június 30-án este 9-kor A nagy Romulus
Pécsi Szabadtéri Játékok
július 3-án este 9-kor A nagy Romulus
Pécsi Szabadtéri Játékok
július 4-én este 9-kor A nagy Romulus
Pécsi Szabadtéri Játékok
július 10-én este 9-kor
TARTUFFE
Marcali



Molière
Tartuffe

SZEMÉLYEK


PERNELLE ASSZONY, Orgon anyja              Pásztó Renáta
ORGON, Elmira férje                                  Tóth András Ernő
ELMIRA, Orgon felesége                             Horváth Krisztina
DAMIS, Orgon fia                                       Domonyai András
MARIANE, Orgon lánya, Valér szerelme             Kiss Andrea
VALÉR, Mariane szerelme                                Juhász Mátyás
CLÉANTE, Orgon sógora                                    Inhóf László
TARTUFFE, álszent                                             Rajnai Attila
DORINE, Mariane komornája                         Hollósi Orsolya
LOJÁLIS ÚR, törvényszolga                             Molnár Tamás

Műszak: Regényi Gábor, Rykala Adrian, Lamár János, Tóth Géza
Jelmezkészítő: Váradi Zsóka Mozgás: Bognár József,
Díszlet: Németh Pál, Jelmez: Szabó Zsuzsa, Asszisztens: Gáspár Alida
Zenei közreműködők: Dióssy D. Ákos, Leskovics Gábor,
Lovasi András, Mikuli Dorka, Dramaturg: Mikuli János
Zeneszerző: Leskovics Gábor, Lovasi András


Dalszövegek: Lovasi András

Rendező: Mikuli János

Történik Párizsban, Orgon házában


Friedrich Dürrenmatt

A nagy Romulus


Flavius
Romulus Augustus
(460/470511 után), akit az utókor Romulus Augustulusként ismer, a Nyugatrómai Birodalom
utolsó császára volt.

Odoaker germán törzsfő bevette Ravennát, a birodalom akkori fővárosát és elfogatta a császárt. 476. szeptember 4-én Romulusnak le kellett mondania a trónról. Az esemény a Nyugatrómai Birodalom bukását jelentette. Romulus lemondatásához szokták kötni a történetírók az ókor végét és a középkor kezdetét.

Az utolsó császárt leggyakrabban Romulus Augustulusként említik, bár törvényesen Romulus Augustus néven uralkodott. A latin nyelvben az -ulus kicsinyítőképző; az Augustulus Kis Augustust jelent, amit a jelentéktelenségére értettek. Néhány görög író elég messzire ment, és „Momylos”, „kis semmiség” néven említették.

„Súlyos komédia, bár látszatra könnyű. Romulus (…) húsz esztendeig játssza a pojácát, és környezete nem jön rá, hogy módszer van ebben az értelmetlenségben. Elgondolkodtató körülmény. (…) Jól figyeljünk oda, miféle ember az, akit én színpadra állítottam: elmés, könnyed, humánus, végső soron azonban kíméletlenül rideg és könyörtelen a cselekvésben, s attól sem riad vissza, hogy ugyanezt az elszántságot másoktól is megkövetelje; veszélyes fickó, aki halálra szánta magát; ez teszi borzasztóvá ezt a császári tyúktenyésztőt, ezt a bohócsipkában ágáló világbíráját…”

Friedrich Dürrenmatt