Friedrich Dürrenmatt

Flavius Romulus Augustus (460/470 – 511 után), akit az utókor Romulus Augustulusként ismer, a Nyugatrómai Birodalom utolsó császára volt.

Odoaker germán törzsfő bevette Ravennát, a birodalom akkori fővárosát és elfogatta a császárt. 476. szeptember 4-én Romulusnak le kellett mondania a trónról. Az esemény a Nyugatrómai Birodalom bukását jelentette. Romulus lemondatásához szokták kötni a történetírók az ókor végét és a középkor kezdetét.

Az utolsó császárt leggyakrabban Romulus Augustulusként említik, bár törvényesen Romulus Augustus néven uralkodott. A latin nyelvben az -ulus kicsinyítőképző; az Augustulus Kis Augustust jelent, amit a jelentéktelenségére értettek. Néhány görög író elég messzire ment, és „Momylos”, „kis semmiség” néven említették.

„Súlyos komédia, bár látszatra könnyű. Romulus (…) húsz esztendeig játssza a pojácát, és környezete nem jön rá, hogy módszer van ebben az értelmetlenségben. Elgondolkodtató körülmény. (…) Jól figyeljünk oda, miféle ember az, akit én színpadra állítottam: elmés, könnyed, humánus, végső soron azonban kíméletlenül rideg és könyörtelen a cselekvésben, s attól sem riad vissza, hogy ugyanezt az elszántságot másoktól is megkövetelje; veszélyes fickó, aki halálra szánta magát; ez teszi borzasztóvá ezt a császári tyúktenyésztőt, ezt a bohócsipkában ágáló világbíráját…”